2010. máj. 27.

1. fejezet

Csak meredtem magam elé és egyfolytában azt mondogattam magamban, hogy ez lehetetlen. Szinte már kántáltam ezt. Nem értettem semmit. Most akkor én tényleg ott jártam? De ilyen hely nem létezhet ahhoz túl tökéletes volt. Vagy talán mégis? De akkor, hogy kerülhettem oda, mi lehet az a hely és egyáltalán miért volt az a fura érzésem, hogy én már jártam ott? Amúgy is kizártnak tartom, hogy ha már lettem volna azon a helyen, akkor elfelejtettem volna! A csudába is már semmit nem értek. Egyre több kérdés halmozódik fel bennem, de a válaszokat meg nem tudom rájuk, egyáltalán kit kérdezhetnék meg aki nem nézne egyből dilisnek, senkit! Gondolataimból nővérem hangja rángatott ki félig-meddig.


  - Nem akarnál már végre elindulni? 10perc múlva ind.....- akadt el a mondandójában, amint meglátott, nem tudom mit láthatott rajtam, de egy pillanatra ijedten nézett rám.


   - Mel mi történt? Olyan falfehér vagy, mint aki az imént látott egy szellemet, bár ahogy kinézel inkább egy egész bandát. - mosolyodott el a saját poénján, amit sosem bír kihagyni semmilyen helyzetben. - Mi bajod? Ennyire nem kell pánikolni, hogy elaludtál, máskor is késtünk mára suliból. Igaz nem ennyit, és nem is miattad, de egyszer mindent el kell kezdeni, nem gondolod? - kérdezte hatalmas vigyorral a az arcán.


Nem volt túl jó kedvem, szóval most nem vidultam vele együtt, de azért megpróbáltam valahogyan lelkiekben elég erőt gyűjteni, hogy elrejtsem előle, mert úgy is addig kérdezne még végül elárulom neki pánikom okát. Igaz, hogy mindent megbeszélünk és elmondunk egymásnak, mert annak ellenére, hogy két év van közöttünk, nagyon jól megértjük egymást, (olyanok vagyunk mint két tojás, mindkettőnknek hosszú barna haja, barna szeme van, egyedül annyi különbség van közöttünk, hogy ő magasabb,) de ezt nem akartam. Féltem elmondani neki, féltem a reakciójától. Szóval nagy levegőt vette, és magamban azt mondogattam, hogy csak egy álom, csak egy buta álom...


   - Nyugi semmi bajom, ne pánikolj, csak rosszat álmodta, mellesleg jól élvezd ki, hogy miattam késünk, mert még egyszer nem lesz gyerek nap. - ránéztem, és magamra erőltettem egy mosolyt.


   - Pánikol a rossz nyavalya. Csipkedd magad mert azért az első óra végére szeretnék beérni, mert már így is sok a késésünk Csipkerózsikám. - vigyorogva slisszolt ki a szobámból a felé repülő párna elől, de lassú volt így a párna hátba találta. Mind a ketten jót nevettünk rajta.


  - Lányok én örülök, hogy jól érzitek magatokat, de ha még egyszer telefonálnak az iskolából a késéseitek miatt, komoly büntetésre számíthattok. - kiabált fel anya mérgesen.


  - Igen is anyukánk. - mondtuk egyszerre amin megint jót derültünk. Majd nővérem elindult kifelé a szobámból, de az ajtónál megtorpant.


  - Biztosan nincs semmi baj? Tudod, hogy mindent elmondhatsz. -nézett rám aggódóan és közben a kilincsel babrált, ami idegességét jelezte.




  - Biztosan, nyugi. - mosolyogtam rá. Mire bólintott és kilépett az ajtón be zárva azt maga után. Gyűlöltem neki hazudni, de nem akarom, hogy dilisnek nézzen. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, hogy mirtusszal álmodtam és volt a szobámban, hiszen a kedvenc virágom, biztosan valamelyik csokromból eshetett ki. Igen biztosan. De azért félve néztem újra a virágra, majd nagyot nyeltem és a fürdőmbe vettem az irányt. Elvégeztem fürdőszobai teendőimet, majd a gardróbszekrényemből magamra kaptam egy kék topot, egy fehér farmert. Felvettem a kedvenc szerencse karkötőmet, ami nélkülözhetetlen számomra. Még a nagyitól kaptam. Azt mondta, ha ő már nem lesz, majd a karkötő szerencsét hoz és vigyáz rám. A nagyi már 3 éve halott, de sem a szerencsét, sem az óvást nem vettem észre, ugyan is néha nap szörnyen két ballábas tudok lenni. Magamhoz vettem a kék táskámat, beledobáltam ami kell, felvettem a kék magassarkú cipőmet és már rohantam is az autóhoz, amiben Cat már várt. Futás közben anyáék felé dobtam egy sziát, de a választ már nem vártam meg.


  - Húúh hugi, ez aztán a rekord, 8perc. - nézett rám elismerően.


  - Megtennéd, hogy nem lovagolsz rajtam, nincs valami jó kedvem. - néztem rá mérgesen.


  - Igen azt látom, de tévedsz ha azt hiszed, hogy rajtad lovagolnék Mark helyett. - vigyorgott, majd mikor meglátta elszörnyedt arcomat hangosan is elkezdett röhögni. Márkot amúgy sem bírom, egy elkényeztetett ficsúr aki New York- ban tanul jog karon. A nővérem bezzeg teljesen odáig van érte, a fene tudja miért, de hát ízlések és pofonok. Ha neki ez kell.......


  - Fújj ne már, muszáj, egyáltalán nem vagyok kíváncsi a magán életedre, pláne nem arra, hogy mit csinálsz azzal a kreténnel. - fintorodtam el.


  - Jaj ne légy már ilyen prűd, legalábbis ne játszd meg magad, majd meglátjuk ha pasid lesz. - mosolygott rám jelentőségteljesen, én erre csak forgattam a szemem - Amúgy meg mondtam már, hogy ne nevezd kreténnek. - húzta fel mérgesen az orrát. Jobbnak láttam nem piszkálni ezzel, így hát csak bólintottam.
 A suliig már nem beszéltünk semmit, mikor leparkoltunk akkor is csak elköszöntünk. Lehet, hogy megbántottam? Á.. majd bocsánatot kérek tőle suli után. Addig is sietősen elindultam az első órám utolsó tíz percére, ami Történelem, remek, mert az egyik legszigorúbb tanár tartja.


 



7 megjegyzés:

Liliana Rose írta...

Szia!
Nagyon tetszik a töténeted! Remélem folytatni fogod! Mi szólnál egy linkcseréhez?
Puszi: Lilla

Wirág írta...

Szia!
szupi lett a feji:)
és tök jó hogy ilyen jóban vannak a lányok;)
várom a kövit:D

Pux:Wirág

Diara írta...

Engem érdekel!!! :-)
És most remélem legalább annyira meglepődsz a hsz-emtől, mint én attól, hogy rátaláltam a blogodra! Kis piszok! Nem is szóltál! *sértődött*
És akkor írom is az első kritikát (lehet, ezért nem szóltál :-D): ügyelj a helyesírásra!!! És túl hosszúak a mondatok, rengeteg a vessző. Ha több rövidebb mondatra tagolod, érthetőbb lesz! :-)
De nagyon érdekel, mit találtál ki, úgyhogy hajrá!!!! :-D

Diara írta...

Szia Lilla! Bocsi, hogy én válaszolok, de Cassi apró technikai problémával küzd (miszerint nem tud hsz-t írni). Szóval, azt üzeni, köszöni szépen, és természetesen mehet a linkcsere! :-)

Liliana Rose írta...

Szia Diara!
Köszi, hogy írtál! Tudom, milyen rossz, ha nem lehet hsz-t írni! Már ki is tettem Cassiopeia-t!
Puszi

Diara írta...

Szia Lilla!
Igazán nincs mit! :-)
Cassi köszöni, hogy kitetted az oldalát (különösen, hogy a képpel együtt :-D), és persze viszonoztuk a gesztust!:-)
Lenne viszont egy kérése, ha nem túl nagy gond... Átírnád a nevét? Ugyanis úgy döntött, nincs szüksége ennyi névre, így a Cassiopeia-t elhagyja, és Marry Fairy lesz a neve, ahogy az oldalnak... :-D Köszi, előre is! :-)
Diara

Liliana Rose írta...

Szia Diara!

Én is köszönöm neki, hogy kirakott!
Ami a nevet illeti. Nem is kell kérnie erre, mert amint megláttam, hogy nem Cassiopeia van odaírva rögtön átírtam.
És üzenem neki, hogy nagyon, nagyon várom a kövi fejit.

Lilla