Marry Fairy

2. fejezet

A terem ajtajánál vettem egy mély levegőt. Bekopogtam, majd beléptem. Az osztályban hirtelen minden tekintet rám szegeződött. A tanárnő dühösen nézett és kérdőn felvonta a szemöldökét. Gyorsan megköszörültem a torkom, majd a gyors futás miatt bekövetkező nehéz légzés folytán, akadozva megszólaltam.


  – Bo…Bocsá...nat a ké...késés…ért Mrs. Benett. Nem fordul elő többet – Mély levegőt vettem és lehajtott fejjel elindultam a helyemre, Charlotte mellé. Eközben a tanár feje a méregtől teljesen vörös lett. Sosem értettem, min húzza így fel magát. Már vártam mikor robban.

  –– Mindig ezt mondja, ehhez képest minden péntek reggel megzavarja az órámat! Ha nem képes időben beérni, akkor be se tegye a lábát! – sipítozta rák vörös fejjel. Amikor már azt hinné az ember, hogy ennél fülsértőbb már nem lehet, és túl van a nagyján, akkor kezd még csak rá igazán.
  – MEGÉRTETTE?! Maga miatt nem lesz idő befejezni az órát! Nézze meg, mindjárt kicsengetnek! –szinte már a haját tépte. Ennek nem diákok közt kéne lennie, hanem gumiszobában, a dühkitöréseit elnézve. És bizony ki is csengettek. Amúgy, ha őszinte akarok lenni, nem miattam nem fejezte be, mert ha nem tart kis előadást, ami persze mindig ugyan az (igazán újíthatna már), akkor simán lett volna idő. Természetesen még mindig mondta, én meg csak bólogattam, majd mikor kicsengettek, felpattantam, és mint akit ágyúból lőttek ki úgy rohantam a folyosóra, magára hagyva a tajtékzó sárkányt.


  – Viszlát, Mrs. Benett! – köszöntem el, miközben sepertem az ajtó felé.
  – Még nem fejeztem be! Azonnal gye… – a mondat végét már nem hallottam, mert már a folyosón voltam. Minden péntek reggel ez van. Már előre tudom, hogy mit fog szónokolni, ezért nincs is kedvem végighallgatni. Ezért még biztosan kapni fogok, mert a sárkány nem nyugszik. Addig okádja a tüzet, amíg valamit, vagy esetemben valakit, le nem éget. Valahogy nagyon a bögyébe vagyok. Ha nem kések, akkor is mindig baja van velem. A fene sem érti ezt a nőt. Nem csoda, hogy a férje is elhagyta. Az viszont csoda, hogy két évig is kitartott mellette Mr Benett. Az tény, hogy nem ronda. Rövid fülig érő barna haja, zöld szeme van. Azt is mondhatnám, hogy ha nem ráncolná állandóan a homlokát, és a szeme nem szórna állandóan szikrákat, és nem lenne ilyen elviselhetetlen természete, hogy szép. De hát mindezek vannak, tehát maradok annál, hogy tűzokádó sárkány. Valamikor kedves lehetett, de annak nyomát sem látni már. Ami a legdurvább, hogy még csak 35 éves, de már annyira belefáradt a tanításba, mint egy 70 éves. Azt nem értem, hogy ha nem szeret tanítani, akkor meg miért csinálja… Vagy szereti kikészíteni, és megkeseríteni diákjai életét? Mert akkor teljes lehet a boldogsága…


  – Na, ma reggel még is mi az oka a késésednek? Várj, kitalálom. Cat nem tudta eldönteni melyik cipőjét vegye fel – szakított ki gondolataimból Blake szokásos csipkelődése.


  – Nem, ma miattam késtünk. Elaludtam – vallottam be szemlesütve. Amint eszembe jutott az álmom, kirázott a hideg. – Az meg, hogy lehet? – álmélkodott Blake, egy kis mosollyal a szája szélén.

  – Hát csajszi, azt hiszem mégsem vagy tökéletes. Pedig... – Zac egy csókkal barátnőjébe folytatta a szót, amivel egy jó hosszú szóáradatot akadályozott meg, legnagyobb örömömre. Sose szerettem, ha előttem nyalják, falják egymást, de most mégis örültem neki. Egyáltalán nincs jó kedvem, és nem szeretném megbántani azzal, hogy nem figyelek rá. Márpedig állandóan elkalandozom, és gondolataim csakis az álmom körül forognak. Egyszerűen nem értem.


  – Szasztok, srácok – jött oda hozzánk Ryan és Lotte. Igen, ők is egy pár. Persze, ők azért nem teszik ki az ablakba a kapcsolatukat olyan látványosan, mint nagyszájú barátosném és annak lökött pasija.


  – Héj, Zac! Kimászhatnál végre a csajod szájából, mert el fogunk késni – bökte hátba nevetve Ryan.

  – Jó van, megyek, már ne sürgess! Inkább te is kösd le magad – bökött Zac a fejével morcosan Lotte felé. Ryan kérdőn nézett barátnőjére, aki egy gyors csókot nyomott ajkaira. -


  – Na jó, én ezt nem bírom, ti csak szórakozzatok, a gyertyatartó most tovább áll. Sziasztok – válaszként csak hümmögést hallattak. Szemforgatva elindultam a következő órámra, ami Irodalom volt. A terembe érve leültem a helyemre és vártam, hogy Blake mikor esik be. A tanár már vagy 5 perce bent volt, amikor betoppant.


  – Bocsánat a késésért, Mr. Gomez, de sürgősen fel kellett keresnem a női mosdót – mosolygott bűnbánóan a tanárra.


  – Semmi baj Blake, ülj gyorsan a helyedre – intetett a mellettem lévő helyre a tanár. Alig, hogy leült, egy papírt tolt elém:
                                       
Nem lenne kedved este bulizni egy jót? 


 Lehet, hogy jó lesz egy kis buli, legalább kiverem azt az eszement álmot a fejemből. Mert más sem jár a fejemben. Vajon ma is arról a helyről fogok álmodni? A csudába vele, nem érdekel, el kell felejtenem. Blake pisszegése rángatott ki gondolataim közül.


  – Mi van? – kérdeztem nagyon halkan, nehogy a tanár meghallja, mert mára már elegendő hegyi beszédet hallgattam, Mrs. Benett előadásában.


  – Talán válaszolhatnál! – bökött a cetlire. Bocsánatkérően néztem rá, mire ő csak a szemét forgatta. Gyorsan ráfirkantottam a választ.


 De hol? Ja és Catnek is szólok! Tudod, hogy őt ilyenekből nem lehet kihagyni.


Bizony, Cat egy hatalmas parti arc. Minden buliban benne van. Imád pörögni. A buli az nem buli az én duracellel felturbózott nővérkém nélkül. Néha idegesítő ennyi energia, de őt már így szeretjük. Mindig képes jó hangulatot csinálni. Ráadásul bármire hajlandó, hogy ha szomorkodó van a közelében, valami úton módon legalább egy kis mosolyt kicsaljon belőle.


Persze, még szép! Cat nélkül nincs buli! Amúgy arra az új helyre gondoltam, ami múlt héten  nyílt. A neve nem jut eszembe, valami Clodrisz, vagy mi a csuda. 




Szerintem Cold Írisz. Benne vagyok. Bár, ha jobban belegondolok, inkább mégsem. Cat biztos új rucit akar majd venni. Jaj, ne már!


Egyszerű, ő választ vmit a te ruháid közül, így máris új van neki! Mázli, hogy egy a méretetek.