2010. máj. 27.

1. fejezet

Csak meredtem magam elé és egyfolytában azt mondogattam magamban, hogy ez lehetetlen. Szinte már kántáltam ezt. Nem értettem semmit. Most akkor én tényleg ott jártam? De ilyen hely nem létezhet ahhoz túl tökéletes volt. Vagy talán mégis? De akkor, hogy kerülhettem oda, mi lehet az a hely és egyáltalán miért volt az a fura érzésem, hogy én már jártam ott? Amúgy is kizártnak tartom, hogy ha már lettem volna azon a helyen, akkor elfelejtettem volna! A csudába is már semmit nem értek. Egyre több kérdés halmozódik fel bennem, de a válaszokat meg nem tudom rájuk, egyáltalán kit kérdezhetnék meg aki nem nézne egyből dilisnek, senkit! Gondolataimból nővérem hangja rángatott ki félig-meddig.


  - Nem akarnál már végre elindulni? 10perc múlva ind.....- akadt el a mondandójában, amint meglátott, nem tudom mit láthatott rajtam, de egy pillanatra ijedten nézett rám.


   - Mel mi történt? Olyan falfehér vagy, mint aki az imént látott egy szellemet, bár ahogy kinézel inkább egy egész bandát. - mosolyodott el a saját poénján, amit sosem bír kihagyni semmilyen helyzetben. - Mi bajod? Ennyire nem kell pánikolni, hogy elaludtál, máskor is késtünk mára suliból. Igaz nem ennyit, és nem is miattad, de egyszer mindent el kell kezdeni, nem gondolod? - kérdezte hatalmas vigyorral a az arcán.


Nem volt túl jó kedvem, szóval most nem vidultam vele együtt, de azért megpróbáltam valahogyan lelkiekben elég erőt gyűjteni, hogy elrejtsem előle, mert úgy is addig kérdezne még végül elárulom neki pánikom okát. Igaz, hogy mindent megbeszélünk és elmondunk egymásnak, mert annak ellenére, hogy két év van közöttünk, nagyon jól megértjük egymást, (olyanok vagyunk mint két tojás, mindkettőnknek hosszú barna haja, barna szeme van, egyedül annyi különbség van közöttünk, hogy ő magasabb,) de ezt nem akartam. Féltem elmondani neki, féltem a reakciójától. Szóval nagy levegőt vette, és magamban azt mondogattam, hogy csak egy álom, csak egy buta álom...


   - Nyugi semmi bajom, ne pánikolj, csak rosszat álmodta, mellesleg jól élvezd ki, hogy miattam késünk, mert még egyszer nem lesz gyerek nap. - ránéztem, és magamra erőltettem egy mosolyt.


   - Pánikol a rossz nyavalya. Csipkedd magad mert azért az első óra végére szeretnék beérni, mert már így is sok a késésünk Csipkerózsikám. - vigyorogva slisszolt ki a szobámból a felé repülő párna elől, de lassú volt így a párna hátba találta. Mind a ketten jót nevettünk rajta.


  - Lányok én örülök, hogy jól érzitek magatokat, de ha még egyszer telefonálnak az iskolából a késéseitek miatt, komoly büntetésre számíthattok. - kiabált fel anya mérgesen.


  - Igen is anyukánk. - mondtuk egyszerre amin megint jót derültünk. Majd nővérem elindult kifelé a szobámból, de az ajtónál megtorpant.


  - Biztosan nincs semmi baj? Tudod, hogy mindent elmondhatsz. -nézett rám aggódóan és közben a kilincsel babrált, ami idegességét jelezte.




  - Biztosan, nyugi. - mosolyogtam rá. Mire bólintott és kilépett az ajtón be zárva azt maga után. Gyűlöltem neki hazudni, de nem akarom, hogy dilisnek nézzen. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, hogy mirtusszal álmodtam és volt a szobámban, hiszen a kedvenc virágom, biztosan valamelyik csokromból eshetett ki. Igen biztosan. De azért félve néztem újra a virágra, majd nagyot nyeltem és a fürdőmbe vettem az irányt. Elvégeztem fürdőszobai teendőimet, majd a gardróbszekrényemből magamra kaptam egy kék topot, egy fehér farmert. Felvettem a kedvenc szerencse karkötőmet, ami nélkülözhetetlen számomra. Még a nagyitól kaptam. Azt mondta, ha ő már nem lesz, majd a karkötő szerencsét hoz és vigyáz rám. A nagyi már 3 éve halott, de sem a szerencsét, sem az óvást nem vettem észre, ugyan is néha nap szörnyen két ballábas tudok lenni. Magamhoz vettem a kék táskámat, beledobáltam ami kell, felvettem a kék magassarkú cipőmet és már rohantam is az autóhoz, amiben Cat már várt. Futás közben anyáék felé dobtam egy sziát, de a választ már nem vártam meg.


  - Húúh hugi, ez aztán a rekord, 8perc. - nézett rám elismerően.


  - Megtennéd, hogy nem lovagolsz rajtam, nincs valami jó kedvem. - néztem rá mérgesen.


  - Igen azt látom, de tévedsz ha azt hiszed, hogy rajtad lovagolnék Mark helyett. - vigyorgott, majd mikor meglátta elszörnyedt arcomat hangosan is elkezdett röhögni. Márkot amúgy sem bírom, egy elkényeztetett ficsúr aki New York- ban tanul jog karon. A nővérem bezzeg teljesen odáig van érte, a fene tudja miért, de hát ízlések és pofonok. Ha neki ez kell.......


  - Fújj ne már, muszáj, egyáltalán nem vagyok kíváncsi a magán életedre, pláne nem arra, hogy mit csinálsz azzal a kreténnel. - fintorodtam el.


  - Jaj ne légy már ilyen prűd, legalábbis ne játszd meg magad, majd meglátjuk ha pasid lesz. - mosolygott rám jelentőségteljesen, én erre csak forgattam a szemem - Amúgy meg mondtam már, hogy ne nevezd kreténnek. - húzta fel mérgesen az orrát. Jobbnak láttam nem piszkálni ezzel, így hát csak bólintottam.
 A suliig már nem beszéltünk semmit, mikor leparkoltunk akkor is csak elköszöntünk. Lehet, hogy megbántottam? Á.. majd bocsánatot kérek tőle suli után. Addig is sietősen elindultam az első órám utolsó tíz percére, ami Történelem, remek, mert az egyik legszigorúbb tanár tartja.


 



2010. máj. 25.

Prológus

Egy meseszép kastély, gyönyörű szép kertjében találtam magam. Az egész kert mirtuszfákkal van tele, egyszerűen káprázatos, az illatuk pedig már szinte mámorítóan édes, -ez a kedvenc virágom, de még egyszer sem láttam ennyire szépeket és ennyire illatosakat- bár lehet, hogy a mennyiség miatt van, hisz rengeteg, amerre csak nézek mindenütt épp most virágzó mirtuszfát látok. Nem bírtam megállni és egy virágot leszakítottam. Ahogy haladtam tovább, egyre beljebb a kertben, megpillantottam egy káprázatosan szép kastélyt. Nagy nehezen ámulatomból magamhoz tértem és elindultam felé, olyan érzésem volt mintha egy kötél lenne rám rakva és azzal húznának a kastélyhoz, pedig semmi kötél, csak a vonzása, és a kíváncsiságom húzott felé. Annyira ismerősen hatott, éreztem, ha elérem és belépek az ajtaján akkor valami változni fog, de magam sem tudtam milyen irányba lebben a mérleg nyelve. Ahogy egyre közelebb értem a gyomromban egy szorítást éreztem és a szívem minden egyes lépésemmel egyre hevesebben vert. Valami miatt hatalmas izgalom járta át egész testemet és nem tudtam hova tenni azt az érzést, hogy ismerem ezt a helyet, ami persze lehetetlen, hiszen én még sosem jártam itt és kizárt dolog, hogy létezhet ennyire káprázatos hely. Már majdnem a hatalmas, faragásokkal teli ajtóhoz értem, amikor szemem sarkából mozgást érzékeltem, de mire odanéztem nem láttam semmit, így tovább indultam a bejárat felé. Mikor odaértem nem bírtam megállni, hogy ne simítsak végig az egyik mintázaton. Olyan deja vu érzésem támadt, mintha én már álltam volna ennél az ajtónál, csak most mintha kisebb lenne. Már tettem volna a kezem a kilincsre, amikor éles csipogó hangot hallottam a távolból, amire az előttem lévő ház halványodni kezdett, mire gyorsan a kilincs után kaptam, de már csak a levegőbe markoltam, mert eltűnt. Csalódottan fordultam meg, amikor is újra meghallottam azt a csipogó hangot, de most közelebbről, aminek hatására a kert is halványodni kezdett, végül az is eltűnt, csak úgy, mint a kastély. Szomorúan hajtottam le a fejem, nem értettem, hogy miért tűnt el ez a ,,mennyország". Az újabb csipogásra kaptam fel a fejem, és a szobámban találtam magam az ágyamban.


Álom volt. Csak egy álom. Az újabb csipogásra lenyomtam az órám. 
- Jaj ne, ó a csuda vigye el, már megint elaludtam.  - szitkozódtam és gyorsan kipattantam az ágyból. A szemem sarkából láttam, hogy valami lehull a földre, odamentem megnézni, hogy mi volt az.
 - Ó, nem... nem... nem.... ez lehetetlen! - suttogtam rémültem. Ugyan is ott hevert a földön a virág, amit álmomban leszakítottam.

Előzetes


Melanie Fishburn 17 éves kamasz, aki nővérével, Chatrine-nel, szüleikkel, Scarlett-tel és David-del él.
Imád vásárolni, és van  miből, ugyan is édesapja jól menő ügyvéd, édesanyja pedig egy szépség szalont vezet.
Szereti a gyorsaságot, ezért van egy nagyon jó motorja. Sok barátja, és elvétve akad egykét ellensége is. Chatrine-nel nagyon jó a kapcsolatuk, igaz csak két év van közöttük. Szinte tökéletes élete van, ám ezt az életet egy álom gyökerestül felforgatja.
Lehet, hogy tönkre is teheti azt?


Barátság, szerelem, viszály és egy misztikus világ!
Ismerd meg Melaniet és fedezt fel vele együtt ezt az új világot, mely nem csak jóval kecsegtet.

2010. máj. 23.

Első blogom

20 éves vagyok, szeretek egyedül lenni, és olyankor elmerülni vagy a saját képzeletem alkotta világba, vagy egy nagyon jó könyv izgalmas, romantikus és fordulatos világába. A blogot végül is azért csináltam, hogy képzeletem szüleményeit leírjam, hogy esetleg ami az én ments váram a bánat elől, az lehet, hogy más számára is egy kis felüdülést, szabadságot hozhat, legalábbis remélem. Általában ha bármi bánat, fájdalom ér én mindig elmenekülök a saját kis világomba, ami tudom, hogy a gondokat nem oldja meg, de néha szerintem mindenkinek kell egy ''búvóhely'' ami megnyugtatja, egy hely ahol, egy időre elfelejtheti a gondjait, mindenkinek más, nekem ezt a menekülést a képzeletem és a könyvek jelentik. Remélem, hogy ha majd felkerül az első történetem, tetszeni fog, és sok hsz-t kapok, de ha nem, azt is szeretném tudni, hogy tudjak rajta javítani.