Prológus

Egy meseszép kastély, gyönyörű szép kertjében találtam magam. Az egész kert mirtuszfákkal van tele, egyszerűen káprázatos, az illatuk pedig már szinte mámorítóan édes, -ez a kedvenc virágom, de még egyszer sem láttam ennyire szépeket és ennyire illatosakat- bár lehet, hogy a mennyiség miatt van, hisz rengeteg, amerre csak nézek mindenütt épp most virágzó mirtuszfát látok. Nem bírtam megállni és egy virágot leszakítottam. Ahogy haladtam tovább, egyre beljebb a kertben, megpillantottam egy káprázatosan szép kastélyt. Nagy nehezen ámulatomból magamhoz tértem és elindultam felé, olyan érzésem volt mintha egy kötél lenne rám rakva és azzal húznának a kastélyhoz, pedig semmi kötél, csak a vonzása, és a kíváncsiságom húzott felé. Annyira ismerősen hatott, éreztem, ha elérem és belépek az ajtaján akkor valami változni fog, de magam sem tudtam milyen irányba lebben a mérleg nyelve. Ahogy egyre közelebb értem a gyomromban egy szorítást éreztem és a szívem minden egyes lépésemmel egyre hevesebben vert. Valami miatt hatalmas izgalom járta át egész testemet és nem tudtam hova tenni azt az érzést, hogy ismerem ezt a helyet, ami persze lehetetlen, hiszen én még sosem jártam itt és kizárt dolog, hogy létezhet ennyire káprázatos hely. Már majdnem a hatalmas, faragásokkal teli ajtóhoz értem, amikor szemem sarkából mozgást érzékeltem, de mire odanéztem nem láttam semmit, így tovább indultam a bejárat felé. Mikor odaértem nem bírtam megállni, hogy ne simítsak végig az egyik mintázaton. Olyan deja vu érzésem támadt, mintha én már álltam volna ennél az ajtónál, csak most mintha kisebb lenne. Már tettem volna a kezem a kilincsre, amikor éles csipogó hangot hallottam a távolból, amire az előttem lévő ház halványodni kezdett, mire gyorsan a kilincs után kaptam, de már csak a levegőbe markoltam, mert eltűnt. Csalódottan fordultam meg, amikor is újra meghallottam azt a csipogó hangot, de most közelebbről, aminek hatására a kert is halványodni kezdett, végül az is eltűnt, csak úgy, mint a kastély. Szomorúan hajtottam le a fejem, nem értettem, hogy miért tűnt el ez a ,,mennyország". Az újabb csipogásra kaptam fel a fejem, és a szobámban találtam magam az ágyamban.


Álom volt. Csak egy álom. Az újabb csipogásra lenyomtam az órám. 
- Jaj ne, ó a csuda vigye el, már megint elaludtam.  - szitkozódtam és gyorsan kipattantam az ágyból. A szemem sarkából láttam, hogy valami lehull a földre, odamentem megnézni, hogy mi volt az.
 - Ó, nem... nem... nem.... ez lehetetlen! - suttogtam rémültem. Ugyan is ott hevert a földön a virág, amit álmomban leszakítottam.