Marry Fairy

4.fejezet 

Először azt hittem, hogy meg fog csókolni, lehunytam a szemem és már vártam mikor érinti meg az ajkaimat. A szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem menten kiugrik a helyéről.


  – Azért köszönöm, tündérkém – suttogta a fülembe, majd elengedett.


 Gyorsan kinyitottam a szemem, de már nem volt sehol. Kábán néztem a folyosón arra amerre sejtettem, hogy mehetett. Te jó ég én tényleg azt hittem, hogy meg fog csókolni! Hova tettem az eszem? Nem vagyok normális! Majd pont engem szeretne megcsókolni, amikor nálam százszorta szebb lányok ájuldoznak utána. Na, nem mintha én azt tenném, de bizsergetően jó érzés volt a karjaiban lenni. Minden érintésének nyomán forróság öntött el, és életemben először akartam, hogy megcsókoljanak. De még mennyire vágytam a csókjára! Tényleg nem vagyok normális. Nem tudom mi üthetett bele, de ő sosem fog másként rám tekinteni, mint a kishúga barátnőjére. Amúgy meg nem mindig ilyen kedves velem. A fene sem tudja az okát, miért, de általában inkább került. Még sosem ért hozzám, még véletlenül sem, nem, hogy ilyet csináljon. Milyen furcsaság jöhet még ma? Ez a nap már túl sok nekem! Na, nem mintha nem esett volna jól ez a fajta közeledés Jasontől, mert nagyon is jól esett. Viszont amilyen érzést kiváltott, az megijeszt. A csengő hangja rángatott vissza a valóságba. Gyorsan elindultam a következő órámra, ami matek, Mr. Benett-el.




Az óra nagyon hamar eltelt. A gondolataim abszolút nem a térgeometria körül forogtak. Alig vártam, hogy megszólaljon a csengő. Már nagyon izgatott voltam az esti buli miatt.

Még lett volna egy bioszom, de Mr. Waskes, Blake apukája továbbképzésen volt, ezért az órát elengedték, péntek lévén. Mivel nővérkémnek még volt egy órája, így nem vártam rá, és busszal mentem haza.


A szobámba érve ledobtam az íróasztalom mellé a táskámat. Copfba fogtam a hajam, majd a gardróbszekrényemből kivettem kedvenc rövidnacimat és hozzá egy sárga topot. Elmentem a fürdőmbe átöltözni, majd belebújtam a plüsis papucsomba, és elindultam a konyhába enni. Gyorsan csináltam magamnak egy sonkás szendvicset. Miután megettem eltakarítottam magam után, és felszaladtam Cat szobájába, és belevetettem magam a szekrényébe, valami jó kis rucit keresve. Még mázli, hogy egy a méretünk. Gyorsan meg is találtam a keresett szerelést. Bevittem a szobámba és leterítettem az ágyamra. Nem sokkal ez után hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó.

– Szia, hugi! Találkoztam Blakékkel. Szóval akkor este party? De ugye tudod, ho… – még mielőtt befejezhette volna a mondandóját, közbevágtam, úgy is tudtam, hogy vásárolni akar menni.


– Én már kiválasztottam a ruháid közül, amiben megyek, szóval te is csak túrd fel a szekrényem! – a mondandóm végére már le is értem a földszintre, ahol a nővérem volt, így még pont láttam a durcás ábrázatát.


– De miért nem megyünk vásárolni? – könyörgő szemekkel nézett rám, de láttam, hogy a szája sarka föl-föl ugrik. Alig bírta visszafogni a mosolyát, hogy a könyörgése hiteles legyen.


– Ünneprontó! – húzta fel az orrát és sértődötten felcammogott a lépcsőn. A tetején még megállt és vissza szólt.


– Csak, hogy tudd, a smink és a haj az én reszortom – jelentette ki győzedelmesen és már csak a szobájának ajtócsapódását hallottam.


– Ettől féltem – motyogtam az orrom alatt, miközben én is elindultam a szobámba. Nem mintha nem csinált volna jó frizurákat, vagy sminkeket, de én nem szeretem túlcicomázni a dolgokat, vele ellentétben.


10 perc múlva olyan vidáman jött be a szobámba, mintha nem is sértődött volna meg. Ő már csak ilyen, sosem tudott senkire igazán és sokáig haragudni.


– Lássuk milyen a választék? – rám mosolygott, majd fejest ugrott a szekrényembe.


Sokáig csak annyit lehetett hallani, hogy „ez sem jó, ez sem jó”. Nem tudom mennyi idő tehetett el, de egyszer csak egy hatalmas sikoltásra ébredtem. Szép, szóval elaludtam.


– Ez az, igeeeeen! – hallottam meg végül Cat örömkiáltását, aki közben kirontott a gardróbból, és elém tette a választott szerkót.


– Na, milyen? Ugye, hogy szupi? Már teljesen kiment a fejemből, hogy neked ilyen is van. Igaz még egyszer sem láttam rajtad.


– Tényleg jó ruci. De ha nem tudnád ezt magadnak vetted, csak anya megmondta, hogy több party szerkót nem vehetsz magadnak, ezért azt mondtuk, hogy az enyém.

– Jaj, tényleg! Hogy neked milyen jó a memóriád! Teljesen kiment a fejemből. De a mellékelt ábra is mutatja, hogy anyának nem volt igaza. Kellett ez a ruci, különben nem tudnék miben menni – mosolygott rám győzedelmesen. – De most készüljünk, mert nem lesz időnk a tökéletes sminkre és frizurára – sietett a szobájába felöltözni. Én is nekiálltam az öltözködésnek. Cat gyorsan kész lett a sminkemmel, és nem is lett annyira durva. A hajammal sem szöszölt sokáig, ellenben neki 2 óra kellett a saját sminkjéhez, és frizurájához. Elég klassz lett, de hát Cat mindig jól néz ki. Fél 10-kor indultunk is otthonról. Anyáéknak hagytunk egy üzenetet, bár kétlem, hogy hajnalnál hamarabb hazaérnének.

A parkolóba érve már mindenki ott volt, ugyanis késtünk fél órát. A Los Angeles-i forgalom szörnyű. Ha csak két utcával akarsz arrébb menni az is legalább egy órába telik. Imádok itt élni, de a közlekedést ki nem állhatom. Leparkoltunk egy fekete, sötétített ablakú BMW mellé. Nagyon jól nézett ki az autó. Köszöntünk a többieknek, és elindultunk a bejárat felé. Meglepetésemre megláttam Jasont a haverjaival. Ő is észrevett és elindult felém. Megragadta a derekamat és adott három puszit, a harmadik a szám sarkára sikerült. Úgy nézett rám, mint egy gyerek, aki épp egy rossz csínyt követett el, majd rám mosolygott. Aztán hirtelen elkomolyodott. Szorosabban fogott és olyan dühvel nézete a mellettünk elmenőket, hogy azt hittem egyből nekik ugrik. Megragadta a kezem és elkezdett befelé húzni egy szó nélkül. Értetlenül néztem a barátaimra, de ők az előző jelentből úgy látszik semmit sem vettek észre. Ők is elindultak utánunk.


Bocsánat a késésért!!!!!!!!!!!!!! Ígérem az izgalmakra már nem kell sokat várni!!!;)

Melanie szobája:

Cat szobája: