– Nem is mondtad, hogy együtt vagytok! – nézett rám morcosan Cat. Kérdőn felvonta szemöldökét és türelmetlenül, csípőre tett kézzel várta a magyarázatomat. Egyelőre én sem tudom, mi van, nem értem. Most is kedveskedik, majd se szó, se beszéd felszívódik. Jó lenne, ha végre elmondaná, mit akar. Igen, meg is fogom kérdezni tőle, csak kerüljön a szemem elé.De félek a válaszától. Csak azt nem tudom, mitől félek jobban, attól, hogy nem akar semmit, vagy attól, hogy akar. Igazság szerint én magam sem tudom, melyiket szeretném. Nagyon helyes, olykor kedves, és nagyon jó érzés, mikor hozzám ér, de mégis, mintha valami hiányozna.– Te aztán nem vagy semmi. Egy ilyen hírt titkolni, hogy végre a te elvárásaidnak is megfelel valaki, ráadásul egy emberi lény. Van még az estére más világot rengető híred? – Blake gúnyolódása rángatott ki gondolataimból. Komolyan, csak köszönt, mit kell ezt ennyire felfújni?
– Nem vagyunk együtt. Ő csak… – akadtam el a mondandómban. Nem tudtam mit mondani.
– Ha nem jártok, akkor mi volt ez az előbb? – vágott a szavamba Cat morcosan.
– Ha nem láttad volna, csak köszönt, és már el is tűnt – válaszoltam szem forgatva, és lehet, hogy ingerültebben a kelleténél. Nem tehetek róla, utálom, ha faggatnak. Foglalkozzanak a maguk dolgával. Cat meg tudhatná, hogy neki szólnék elsőre, ha megtörténne.
– Igen, láttam, amint kiviharzott mellettünk. Egy kicsit mintha mérges lett volna. Mindegy. Most őszintén, ugye bejön? Mert a jelek szerint te neki igen – mosolygott rám Cat mindentudóan.
– Kérlek, hagyjuk már! Bolhából csinálsz elefántot. Köszönt és ennyi – könyörgően néztem rá, majd tekintetemet rászegeztem a többiekre. – Szóval zárjuk le a témát. Nincs köztünk semmi, és nem is lesz. Kész! Bulizni jöttünk, szóval ne engem faggassatok, mert az számomra egyáltalán nem buli. Rendben? – kérdőn néztem végig a társaságon.
– Mi akkor megyünk táncolni, ha már semmi szaftos storyt nem tudunk meg – húzta maga után Blake a barátját. Lotte és Ryan követte őket.
– Gyere, hugi, mi meg igyunk valamit – elindultunk a bárpult felé. – Na, most, hogy nincsenek itt a többiek, elárulod végre az igazat, bár… - nem hagytam végig mondani neki.
– Cat! Mondtam már, hogy nincs semmi közöttünk. Szállj le végre a témáról!
– Jó rendben, bocs – közben oda is értünk a bárpulthoz, és leültünk egy székre. Vártuk, hogy a mixer felvegye a rendelésünket. Mikor felénk fordult, úgy nézett rám, mint egy édesszájú, akit diétára fogtak, és most meglátta a kedvencét. Fel tudott volna falni a tekintetével. Aztán, mire oda ért hozzánk, már rendezte vonásait, majd ránk villantott egy száz wattos mosolyt. Elég jóképű volt, bár kétség kívül volt benne valami zavaró.
– Cat, te mit iszol? – meg se hallotta, folyton csak a srácot nézte, ezért még egyszer hangosabban szóltam neki, mire rám kapta álmodozó tekintetét. Olyan volt, mint akit legédesebb álmából ébresztettek fel.
– Ő… hmm? Mit kérdeztél? – láttam, hogy a pultos elmosolyodik. Bizonyára simogatta az egóját.
– Mit iszol szépségem? – kérdezte nagy mosollyal az arcán, aminek hatására nővérem elpirult. Na, ilyet se láttam még, de csak mosolyogva a fejemet csóváltam.
– Egy Cuba Librét kérnék – mosolygott rá, majd kezet nyújtott felé. – Amúgy Chatrine vagyok, de a barátaimnak Cat – majd, miközben még mindig egymás kezét fogták, rám nézett. – Ő pedig a húgom, Melianie – én csak mosolyogva biccentettem, és benyögtem egy hellót.
– Alex – hajolt előre és két puszit nyomott tesóm arcára, majd felém fordult. – Neked mit adhatok kicsi lány? – mosolygott rám kedvesen.
– Egy Cosmot kérnék, kösz – viszonoztam a mosolyát. Egy pillanatig megint olyan furán nézett rám, majd, mint ha szólásra nyitotta volna a száját, de végül nem mondott semmit. Kérdőn néztem rá, de csak egy újabb szemkápráztató mosolyt kaptam, és megrázta egy kicsit a fejét.
– Már is hozom a hölgyek italát – rákacsintott Catre, aki megint elpirult.
– Uram Isten! Ilyen pasi nincs. Olyan jóképű – nézett utána álmodozva. – És a szeme… az a tekintet, te jó ég! Azt hiszem, szerelmes vagyok.
– Hűtsd le magad, annyira nem jó pasi. Csukd be a szád, de előtte még a nyelved kapard fel a padlóról – mosolyogtam rá, mire egy gyilkos pillantást kaptam.
– Olyan gonosz vagy. Neked nincs szemed? – nézett rám sértetten, majd sunyi mosoly suhant át az arcán. Na, vajon mit akarhat? Ennek nem lesz jó vége! Ha így néz, akkor mindig kitalál valamit, ami rendszerint számomra semmi jót nem jelent.
– Jaj, bocs, el is felejtettem, hogy számodra Jason az igazi. Hát igen szép is a szerelem, most már értem, miért nem tartod olyan jó pasinak a cuki fiút – nézett rám ártatlan mosollyal, de a szeme gonoszan megcsillant.
– Jó, rendben, nem piszkállak, csak hagyd már ezt a témát. NEM AKAROK SEMMIT TŐLE – jelentettem ki nyomatékosan, amire egy győzedelmes mosolyt kaptam.
– Parancsoljatok az italok. Ha bármire szükségetek lenne még, csak szóljatok nyugodtan – nővéremre kacsintott, aki bemutatta újabb pirulós produkcióját. Tudtam én, hogy nem kellett volna pirosítót feltennie. – Amúgy, csak ketten jöttetek? – szegezte egyenesen nekem a kérdést.
– A barátainkkal jöttünk – mutattam, a tőlünk nem messze táncoló csapatra.
1 megjegyzés:
Szia!
Nagyon siess a kövivel. Remélem még lesz folytatása a bulinak.
Puszi
Megjegyzés küldése