Marry Fairy

3. fejezet

Az egész órát végigleveleztük. Alig várom már az estét. Remélem, a többiek is jönnek majd. Nagyon kíváncsi vagyok arra az új helyre. A következő órám ének volt, amin sajna egyedül vagyok. Mármint egyik barátom sincs itt, mert haladó csoportban vagyok, ami annyit tesz, hogy akinek egy kicsi remény van rá, hogy fejleszthető a hangja, az már is a haladó csoportba kerül. Sajnos én is oda kerültem. A legszörnyűbb nem is az, hogy Lotte-ék nincsenek itt, hanem az, hogy tőlünk mindig választanak ki valakit, aki részt vesz az adott évben előadandó musicalben. Az előadásra év végén kerül sor, és egész évben próbálnak rá. Hála az égnek engem még nem választottak ilyen szerepre, aminek rendkívül örülök, mert rettenetesen utálok szerepelni. Még azt is utálom, ha a barátaim a kelleténél több figyelmet szentelnek nekem. Nem szeretek középpontban lenni, olyankor mindig elrontok valamit. Zavaromban mindig elkezdek hadarni, aminek az a vége, hogy senki sem érti, és kezdhetem előröl az egészet. Pedig én csak minél hamarabb túl szeretnék rajta lenni. Sosem értettem azokat a lányokat, akik a népszerűségért bármire képesek. Mi jó abban, ha mindent tudnak rólad? Szerintem semmi. 

 – Jó napot mindenkinek – a gondolataimból Mr. Farrow hangja rángatott vissza a valóságba. 

 – Jó napot, Mr. Farrow – köszöntünk kórusban. 

 – Tudom, hogy péntek van, és már alig bírtok magatokkal, de azért próbáljatok meg figyelni. Mr. Farrow írtó rendes tag. Az egyik kedvenc tanárom. Nagyon fiatalos, és kedves, de ha színdarabról van szó, akkor kíméletlen, ugyanis a felesége a drámaszakkör tanára, és mindig ő állítja össze a színdarabokat minden éven. Akik szerepelnek benne, nem csak órák után foglaltak 2 órán keresztül, de (ha musical-ről van szó) még énekórán is csak ők gyakorolnak, a többiek meg azt csinálnak, amit akarnak.

 – Mr. Farrow az idén milyen darabot ad elő a színjátszó kör? Mi lesz a szerepem? Már annyira kíváncsi vagyok!! – ó igen, Miss Tökéj, aki minden éven szerepel a darabokban. Na, ő az a lány, aki nem lennék. Annyira oda van magától. Állandóan csak a tükörben nézegeti magát. Már, ha egyáltalán látja, mert amekkora arca van, kétlem, hogy beleférne a tükörbe. Ami a legrosszabb, a szekrényében tart magánál egy váltóruhát, és ebéd után mindig átöltözik! Hogy miért, ne kérdezzétek, halvány gőzöm sincs róla. Fura egy bige annyi szent, bár azt el kell ismerni, hogy jó hangja van, és imád szerepelni. Az isten is színésznőnek teremtette. Tesin rendszeresen görcsöl a hasa, ami heti négy alkalom. Az ember azt hinné, hogy méh gyulladása van, de mindenki tudja, hogy csak színlel, kivéve a tanárt, akit a női problémákkal igencsak zavarba lehet hozni. 

  

– Természetesen ma arról is fogunk beszélni, Summer. Sőt, a házi is ahhoz fog kapcsolódni. Remélem, mindenkinek elnyeri a tetszését, ugyanis a házi az lesz, hogy ki kell választani egy dalt a darabból, és jövő hét pénteken előadni az osztály előtt. Szóval az előadandó mű a Szépség és a szörnyeteg című musical, ami több mint egy tucat éve hódítja meg az egész világ közönségét. A New York-i Broadway-n a siker akkora volt, hogy az 1994-es bemutató után 13 évig volt műsoron a darab. Ez a családi musical a Disney egyik legsikeresebb, legelbűvölőbb meséjéből készült, az első olyan animációs filmből, amelyet Oscar-díjra jelöltek a Legjobb film kategóriájában. A film a Legjobb filmzene – amely azonos a musical zenéjével – és a Legjobb betétdal kategóriában két Oscar-, és különböző kategóriákban öt Grammy-díjat kapott! Akkor ennyit a musicalről, most jöjjön a történet, bár szerintem mindenki ismeri. A kedves és melegszívű Belle egy kis francia falucskában él édesapjával, akit egy nap foglyul ejt a szomszédos elátkozott kastély szörnyű ura. Hogy kiszabadítsa apját, Belle önkétes rabságot vállal a fenevad otthonában, ám legnagyobb meglepetésére barátokat lel az elvarázsolt kastély életre kelt tárgyaiban. Segítségükkel lassan rájön, hogy a látszat csal: a szívtelennek hitt szörnyetegbe sokkal több érzés szorult, mint saját udvarlójába, az erőszakos és nagyképű Gastonba... 

Előre utálom a jövőhét pénteket. Ki kell állni az egész osztály elé és elő kell adni egy dalt. Remek, hát ez igazán nagyszerű. Majd csak túlélem valahogy. Mikor csengetnek már ki? Az óra hátralevő részében hallgathatom Summert és a slepjét, hogy biztosan ő fogja megkapni a női főszerepet, és, hogy milyen jó lesz majd Jasennel játszania, mert, hogy tuti övé lesz a férfi főszerep. Ja, igen, ha még nem mondtam volna, Jasen Greene, a barátnőm Jasmine bátyja, a suli egyik legnépszerűbb sráca. Ő már végzős, de mindig részt vesz a suli darabokban. Summer meg elhatározta, hogy nekik egy párnak kell lenniük, mert a suli legnépszerűbb emberei. Én nem tudom, mit képzel magáról az a liba. Igaz, hogy Jasennel nem vagyunk valami jóban, de azért ilyen csajt még neki sem kívánnék. Persze nem azt mondom, hogy utáljuk egymást, szó sincs róla, csak valahogy mindig olyan furán viselkedik velem. Hol közvetlen, akkor nagyon jó fej, hol meg nagyon rideg, olyankor meg nagyon tapló. Ezen igazodjon ki valaki, mert én már belefáradtam, hogy megértsem. Pedig ha nem lenne ilyen hangulatember, még tetszene is. Gondolataimból a csengő ébresztett fel. Összeszedtem a könyveimet és elindultam az ebédlő felé. Az ebédlőbe érve rögtön észrevettem a többieket. 

  

 – Szia csajszi, olyan siralmas fejet vágsz. Mi történt? – Blake huppant le a mellettem lévő székbe a barátja öléből, és érdeklődően nézett rám. 

 – Semmi különös, csak jövő hét pénteken elő kell adni egy dalt az osztály előtt, és tudjátok, hogy mennyire szeretek szerepelni – vágtam egy fintort a mondat végén. 

 – Ó te szegény, majd ki bírod valahogyan. Nyugi, nem halsz bele. Addig amúgy is még sok idő van, és még ma bulizni is megyünk a Cold Íriszbe. Szóval most inkább csak arra koncentrálj. Rá érsz később görcsölni – mosolygott rám kedvesen, majd a többiek felé fordult. 

 – Szóval skacok, ki tart két, pontosabba három bombázóval, ugyanis Cat is biztos jön – ölelt magához, és kérdőn nézett a többiekre. 

 – Sajnálom, de én nem tudok menni. Christopher ma mutat be a szüleinek – le hajtotta bánatosan Jasmine a fejét, és bocsánatkérően lesett fel a pillái mögül. 

 – Hohó, Min, és az esküvő mikor lesz? Amúgy meg gondoltam, hogy te nem jössz. Sosem jössz velünk sehová. Na de válaszolj, nem is mondtad, hogy ennyire komoly – piszkálta Blake, mire szegény Min teljesen elvörösödött. Segélykérően nézett rám. Sosem szeretett összeszólalkozni senkivel, márpedig Blake ennek tudatában előszeretettel kínozta. 

 – Blake, hagyd, már békén! Miért fáj ez neked? És miért baj az, hogy Chris bemutatja a családjának? - láttam, hogy már nyitja a száját, de közbeszóltam. 

 – Ne válaszolj, kérlek, költői kérdés volt. Amúgy meg nem mindenki olyan parti arc, mint te. Nem mindenki szeret állandóan pörögni. Miért nem tudsz róla soha leszállni? Állandóan csak szekálod! Hagyd békén! Piszkálj olyat, aki esetleg vissza is szól, vagy aki megérdemli, de Mint hagyd békén! Nem tehet róla, hogy visszahúzódóbb, és nem szeret bulizni. Nem az ő világa és kész. Szóval inkább beszéljünk arról, hogy hol talizunk, mikor, és meddig leszünk? Rendben? – vontam fel kérdőn a szemöldököm. Jasmine hálásan nézett rám és egy köszönömöt tátogott. Én csak rámosolyogtam. 

  – Szerintem talizzunk 10-kor a pub parkolójában. Aztán majd meglátjuk meddig maradunk – nézett kérdőn a társaságra Zac. – Blake még egy kicsit fujtat! Ilyenkor rosszabb, mint egy macska, de általában hamar lenyugszik. Az ebéd végén mindenki megindult a terem felé. Én mentem ki utoljára. Hirtelen egy kezet éreztem a derekamon, ami miatt megtorpantam. 

  – Köszönöm, hogy kiálltál a húgomért, rendes volt tőled – suttogta hátulról a fülembe egy ismerős hang, Jason. Úgy látszik, most a közvetlen hangulatában van – mosolyodtam el.

  – Nincs mit, Min az egyik legjobb barátnőm – mosolyogtam fel rá, majd lassan felé fordultam, de a derekamat még mindig nem engedte el. Így amikor fordultam végigsimított körbe a derekamon. Mikor már szemben voltam vele, még közelebb vont magához, majd lehajolt (mert jóval magasabb volt, mint én). Egyre lejjebb hajolt és tekintete rásiklott az ajkaimra.